(21) „…akik az életedre törnek…” (Jeremiás 11,15–23)

– 1. Szülőhelyén, Anátótban meg akarják ölni a prófétát (18–23), mert az csak rosszat prédikál nekik, ítéletet; – kihangsúlyozva, hogy még a templom, az áldozati ajándékok sem adnak védelmet a hitetlenné lett nép számára (15–17).

– 2. Jeremiás egy érzékeny ember, akit mindez megrendít, indulatossá tesz, amikor tudomására jut, hogy merényletet terveznek ellene (18). Vágóhídra hurcolt, gyanútlan bárányhoz hasonlítja magát (19). De csak a kép hasonlít az Úr szenvedő szolgájáról prófétált Igére (Ézsaiás 53,7). Hiszen Jeremiás nem marad néma, mint az Úr szenvedő szolgája. Jeremiás bosszúért kiált az Úr előtt (20). Isten pedig megérti ijedtségét és indulatát nem rója fel neki, hanem biztosítja a prófétát védelméről (21–23).

– 3. Csodálatos az Ószövetség emberábrázolása. Isten elhívott, kiválasztott embereit sem emeli hőssé. Ezek mind gyarlók és esendők, velünk együtt, akik az egyetlen Megváltóra, az Úr szenvedő szolgájára, Jézus Krisztusra szorulunk. Egyedül Ő volt képes, mint Isten–ember, némán és győztesen szembe menni a gonosszal. Ő segít, nem a vallás, de az igaz vallás csakis Őhozzá vezethet el.

Zsidók 5,1–10

306. dicséret

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!