„Mert amit Ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.” Zsolt. 33,9.

Bizonyára már mindannyian tapasztaltuk, hogy milyen fontosak a kimondott szavaink. Jót is, rosszat is létrehozhatunk velük. Hiszen a szavainkkal bátoríthatjuk egymást, ha a jót vesszük észre, és azt el is mondjuk a másiknak. De, sajnos, meg is bánthatjuk egymást a szavainkkal.

         Ez miért is van így? Mert Isten a maga képmására, hasonlatosságára teremtette az embert, ahogy az 1 Mózes 1,27-ben olvashatjuk. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette.”  Másrészt Isten a szavával hozta létre a világot. „A világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” a Zsidókhoz írott levél 11. fejezet 3. verse szerint. Isten szavának teremtő ereje van. Mivel Isten hasonlatosságára lettünk teremtve, így a mi szavainknak is teremtő ereje van. Nem mindegy, hogy miket mondasz ki! A jót engedd ki a szádon! Persze, azt is megtanultuk ebben a bábidőszakban, hogy „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6,45.b). Ha az Isten alakú űrt a szívünkben Isten kitölti teljesen, akkor ez a dolog a helyén lehet.

         És mi a köze ennek az egésznek a Karácsonyhoz? Isten hűséges a kimondott szavához.  Megígérte a Megváltót, és 2000 évvel ezelőtt el is küldte a Földre az első Karácsonykor. Megszületett Jézus, az Ő Fia. „Mert amit Ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.” (Zsoltárok 33,9). Erről tettünk bizonyságot a bábdarab segítségével elsősorban rengeteg gyermeknek, de reménységünk szerint sok, a gyerekek között dolgozó felnőttnek is ebben az Adventben.

Gyülekezetünk bábcsoportja.