Történet

A mai Helvécia és környéke a legrégebbi idők óta lakott terület, melyről többek között rézkori és római kori leletek is tanúskodnak. A középkortól kezdődően ezen a részen terült el a Kecskemét városhoz tartozó hat puszta közül Ballóság, Therekegyháza, Köncsög és Fehértó. A pusztákon élő emberek a reformáció térhódításától kezdődően jelentős számban reformátusokká lettek.

Településünk és vele az itteni reformátusság legújabbkori történelme 1892-től kezdődött, mikor is a Dunántúlról szőlőműveléshez értő telepesek érkeztek Wéber Ede hívására. A telepesek jelentős része, mintegy 150 lélek református és evangélikus vallású volt. Az ő kezdeményezésükre, Mészáros János kecskeméti református lelkész támogatásával 1896 tavaszán, a Haleszi iskola mellett, a kiskőrösi úti Héjjas-házban tartották meg az első istentiszteletet Helvécia Szőlőtelepen. Havonta egy alkalommal egy-egy városi református lelkész látogatta meg a helvéciai híveket. Az egyre erősödő gyülekezetben szép tervek születtek. A Héjjas-ház megvételét, templommá és paplakká történő átépítését tervezték, azonban az első világháború minden elképzelést áthúzott.

A világháború nemcsak a helvéciai gyülekezetben, de a Kecskeméti Egyházközségnél is megtörte a korábbi évek fejlődését. Az egyházközség paróchiális körökbe való szervezése még 1917-ben elkezdődött, de csak a háború után 1923-ban valósult meg.

A három külterületi kör egyike a ballószögi volt, amelyhez Helvécia is tartozott. Rendszeressé váltak a tanyai istentiszteletek, melyeken a szolgálatokat kecskeméti lelkészek végezték, ennek megfelelően minden hónap első vasárnapján délelőtt 9 órakor a Feketeerdei iskolában, míg a második vasárnapon délután 3 órakor a ballószögi iskolában tartottak istentiszteletet.

Az 1920-as években már megtörtént a leendő templom helyének kijelölése a Feketeerdő szomszédságában, valamint több gyűjtés is indult a templomépítés javára.

1928. május 12-én megállapodás született a Református és Evangélikus Egyházközség között egy Helvécián épülő közös protestáns templomról, a reformátusok tulajdonában lévő telken, a Feketeerdői iskola mellett, a lakiteleki templom mintájára.
A döntésben szerepet játszott, hogy a Feketeerdői iskolában állandó tanító, a református vallású Szabó Sándor került kinevezésre, aki a későbbiekben jelentős részt vállalt a helvéciai reformátusság életében.

Jelentős változást hozott a helvéciai protestánsok életében, hogy 1930 őszén Helvéciára érkezett Gerencsér József evangélikus vallástanító a Dunántúlról. Odatársult Szabó Sándor Feketeerdei tanító mellé, s ez a két nemes lélek napról-napra egyre többet épített a gyülekezetben. A hívek osztatlan lelkesedéssel álltak mögéjük.

1930-tól már havonta négy istentisztelet volt, három alkalommal református és egy alkalommal evangélikus lelkész végezte a szolgálatot.

1934-ben megszervezték a közös Helvéciai Protestáns Gyülekezetet, illetve Gerencsér József tanító közreműködésével megalakították a Helvéciai Keresztyén Ifjúsági Egyesületet.
A tervezett templomépítés a gazdasági világválság miatt sajnos nem valósulhatott meg, viszont döntés született arról, hogy alacsonyabb költségből a puszta két távolabbi pontján egy-egy gyülekezeti házat építsenek, amelyeket közösen használnak a két felekezet hívei.

A Református Egyház vállalta a Feketeerdei gyülekezeti ház felépítését, míg az Evangélikus Egyházzal közösen a Kiskőrösi úti imaház felépítését támogatták.

Kiskőrösi úti imaház 1934. december 6-án, míg a Feketeerdei imaház 1935. január 6-án került felszentelésre.

1936. október 1-től Ágasegyházára került kinevezésre vallástanító lelkészi állásba Bálint Zoltán segédlelkész, aki ellátta Ágasegyházán kívül Köncsög, Külső-Ballószög és Helvécia reformátusságának lelki gondozását.

A gyülekezeti ifjúsági munka területén 1940 januárjától nagy változást jelentett Barkó Antal lelkipásztor tevékenysége, valamint a Gerencsér József tanító 1942-től megüresedett helyére érkező Bikás János református vallástanító személye, hiszen havi két alkalommal, minden második vasárnapon, rendszeres összejöveteleket szerveztek

Emlékezetes esemény volt az 1940. augusztus 18-án megtartott első esküvő a Feketeerdei gyülekezeti házban.

1943. november 25-én bemutatkozott a gyülekezetben Kovács Bálint nagytiszteletű úr a kecskeméti gyülekezet újonnan megválasztott lelkipásztora, aki a legnehezebb háborús időkben egyedül látta el a hatalmas területű egyházközség lelki gondozását, mivel egyedül ő maradt itthon a lelkészek közül.

1944. április 1-én még Bikás János tanítót is behívták katonai szolgálatra, ahonnan csak 1945. június 1-én tért haza. Hazaérkezése utáni első istentiszteletét június 24-én tartotta meg.

Kiemelkedő volt az 1946-1952. közötti időszak a Kecskeméti Egyházközség életében, amikor végbement a tanyai gyülekezetek önállósodása, köztük a helvéciai gyülekezet önállósodása is.
A Helvécia-Bugaci tanyamissziói lelkészi állás díjlevele 1947. május 28-án került jóváhagyásra. A díjlevélben foglaltak szerint az egyházrész területe kiterjed Helvécia, Feketeerdő, Kadafalva, Külső- és Belső Ballószög, Köncsög, Matkó, Törökfái és Bugac (Bugacpuszta, Bugacmonostor, Bugac, Nagybugac) területeire, 1054 fő lélekszámmal.

Helvéciára K. Nagy Balázs csépai lelkipásztort választották meg, aki 1948. június 1-én kezdte meg szolgálatát a Helvécia-Bugaci gyülekezetben. Ünnepélyes beiktatására 1948. szeptember 26-án került sor. Ekkor búcsúztatták el Bikás János lévita tanítót, így egyidejűleg a Helvéciai Protestáns Gyülekezet, mint olyan, megszűnt létezni.

A frissen beiktatott lelkipásztorra jelentős feladat hárult, mivel a Helvécia-Bugaci Református Tanyamissziói Egyháznak nem volt temploma, lelkészlakása és paróchiális tanácsa sem, és az óriási kiterjedésű területen, egymástól elszigetelten élő 1054 lelket kellett pásztorolni és gyülekezetté formálni.

Ezt a beiktatásakor elmondott imádságában így fogalmazta meg az új lelkipásztor:
„Óh, Uram adj erőt! Adj növekvő hitet! Adj bölcsességet és adj szeretetet! Add Uram, hogy legyen ébredés, legyen gyülekezet, legyen lelkészlakás, legyen templom, legyen élet a pusztán! Add, hogy valóra váljon a helvéciai protestáns gyülekezet vágyakozása… Add Uram segítségedet, áldásodat, Szentlelkedet az induláshoz, a szabályszerű küzdelemhez és a győzelemhez.”
1948. december 28-án formailag szétvált a református és evangélikus egyházközség. A Kiskőrösi úti gyülekezeti ház az Evangélikus Egyház, míg a Feketeerdei gyülekezeti ház a Református Egyház tulajdona lett.

A Kiskőrösi úti imaháznál lévő tanítólakás használati jogát az evangélikusok nem adták át az új lelkész részére, így hosszú ideig – a lelkészlakás felépítéséig – szerény körülmények között, bérleményekben kényszerült élni családjával.

1951. július 1-én a Feketeerdei imaháznál, míg 1951. július 15-én Bugacmonostoron az állami iskolában tartott egyházrészi gyűléseken felállításra kerültek az egyházrészi tanácsok (presbitériumok). 1951. szeptember 2-án a helvéciai egyházrészi tanács a Helvécia-Bugac Református Egyházközség gondnokává S. Nagy Istvánt, míg a bugaci egyházrészi tanács másodgondnoknak Vörös Imrét választotta.

1951. szeptember 16-án a Kecskeméti Egyházközség presbitériuma által elfogadásra került a „SZABÁLYRENDELET a Kecskeméti Református Egyházközségnek öt külön anyaegyházközséggé való szervezkedéséről.”

A Szabályrendelet 1952. január 1-én lépett hatályba. Az ünnepélyes elbocsájtó és búcsúzó ünnepség megrendezésére 1952. január 27-én került sor, ünnepi presbiteri gyűlés keretében. Ettől az időtől kezdődően mindegyik új gyülekezet, közöttük természetesen a Helvécia-Bugaci gyülekezet is – Isten segítségével - önállóan végezhette szolgálatait, és építhette saját jövendőjét.

„Bízzad az Úrra a te dolgaidat és a gondolataid végbemennek.” Péld. 16.3

Lelkipásztorunk, az általa választott ige útmutatása szerint, nagy buzgalommal, erős hittel végezte embert próbáló gyülekezetépítő munkáját. A Feketeerdei imaházban és Bugacon a Központi iskolában tartotta rendszeresen az istentiszteleteket, emellett kiépültek a rendszeresített házi istentiszteleti helyek. Az egyházközség területén 25 iskolában 240 gyermek hitoktatását látta el a felesége és a tanítók bevonásával.
Az 1948-ban befolyt egyházfenntartói járulék 535.50 Ft-ról 1952-re 10.000 Ft fölé emelkedett.
Megkezdődött a már korábban létrehozott Alapokra az adományok gyűjtése a Helvéciai lelkészlakás és a Bugaci Imaház építésére. 1953. december 31-re létrejött az egyezség a Helvéciai és Bugaci Társegyházközség között.
A helvéciai parókia építésére 1955-ben adták ki az építési engedélyt, amely 1957. november 16-ra vált beköltözhetővé a lelkészcsalád számára. A villanyt 1963-ban vezették be az imaházba és a parókiára.
 

Bugacon sok nehézség és akadály ellenére 1966-67 évben magyar és holland gyülekezetek testvéri összefogásával felépült az imaház, felszentelése 1967. június 11-én történt. Ekkor került áthelyezésre az iskola udvaráról a Tóth Mihály bugaci gazdasági ügyintéző által ajándékozott 105 kg-os harang.
K Nagy Balázs nagytiszteletű úr 1975. júl. 1-én vonult nyugdíjba. Ezt követően 1975. novemberig Kecskemétről látták el a gyülekezet lelki gondozását.

1975. november 23-ával bízta meg az Esperesi Hivatal Kolozsvári Kiss János segédlelkészt a lelkészi teendők ellátásával. 1976. július 1-től ismét a Kecskeméti Egyházközség gondozta a gyülekezetet 1976. szeptember 1-ig, Papp Gábor kunadacs-kunpeszéri lelkipásztor kinevezéséig. 1976-ban fürdőszoba és garázs épült a parókián.

A bugaci gyülekezet számára 1977. március 29-én Dr. Balogh László esperes úr zongorát adományozott.
Az első szeretet-vendégség 1977. szeptember 4-én volt Helvécián. Ezen az alkalmon Dr. Balogh László esperes szolgált és a kecskeméti énekkar szerepelt Osváth Viktor karnagy vezetésével. A szórványgondozás ellátásához 1978 novemberében szolgálati gépkocsit kapott a lelkész, a Rajna-menti Segélyező Bizottság anyagi támogatásával.

1981. május 17-én a helvéciai Imaházban tartották a Bács-Kiskunsági Egyházmegye tanácsülését. 1983-84-ben parkosították és bekerítették az imaház környékét, Sörös Zsigmond presbiter vezetésével. A harang öntésére 1983. december 8-án kezdődött gyűjtés Vincze Istvánné kezdeményezésére. A 120 kg-os harang 1984. június 16-án került megrendelésre Őrbottyánban, 77.650.- Ft bekerülési összeggel. Felszentelését 1985. december 8-án Varga László Egyházmegyei főjegyző végezte, amelyen a kecskeméti énekkar szolgált Pungur Béla lelkész úr vezetésével. A harangállványt a Helvéciai Állami Gazdaság Lakatosüzeme adományozta.
A ballószögi templom építéséről az 1984. november 4-én tartott presbiteri gyűlésen született döntés. Innen datálódik Egyházközségünk új elnevezése a Helvécia-Bugac-Ballószögi Egyházközség is.

Az 1985. december 8-án tartott helvéciai harangszentelés után került sor Ballószögben az új templom alapjának megáldására és az időkapszulába a dokumentumok elhelyezésére. A templom és a lelkészlakás számára a telkeket a Ballószögi Községi Tanács térítésmentesen adta át az Egyházközség részére az 1985. május 5-i presbiteri jegyzőkönyv tanúsága szerint. A templom terveit Neuhauser László kecskeméti építészmérnök készítette el.  Az új templom alapozási munkái 1985 őszén kezdődtek meg. 1986-ban a Rajnai Segélyszervezet részéről 350.000.- Ft támogatás érkezett a templomépítés céljára. Emellett az Egyházmegye, valamint a kecskeméti gyülekezet is jelentős összeggel támogatta az építkezést, amely sok küzdelem után 1988 végére fejeződött be. Az első istentisztelet 1988. április 4-én volt az épülő templomban, míg a felszentelésére 1988. november 7-én került sor. Az ünnepi beszédet Dr. Nagy Tibor nyugalmazott esperes, a templomszentelő imádságot Szabó Gábor esperes mondta, míg a harangszentelési szertartást Varga László Egyházmegyei főjegyző végezte. Az új templom 80 kg-os harangját Csókás László ballószögi presbiter adományozta.
Az új templomba l989-ben 100 db széket vásároltak, majd ugyanabban az évben Gustav Adolf Werk-től kapott adományból megvalósult a gáz bevezetése és a fűtés kialakítása. Ekkor került sor a helvéciai imaházban és a parókián is a vezetékes gáz és víz bevezetésére.

Időközben, 1987-ben megindult a Református Népfőiskolai Mozgalom Helvécián, Kovács Bálint és Barkó Antal nyugalmazott lelkipásztorok kezdeményezésére Sörös Zsigmond tanyáján megtartott találkozón. A népfőiskola végleges helye a fülöpházi Papp-tanya lett Papp Gábor lelkipásztor szüleinek tanyája, ahol 1991. óta minden nyáron 6-8 héten keresztül 1-1 hetes időtartamú tábor működik, 50 fő egyidejű részvételével.

1990-ben a bugaci imaházba is bevezették a gázt részben gyülekezeti, részben svájci adományból. 1994-ben készült el a ballószögi templom körüli kerítés, Szegedi Pálék kezdeményezésére gyülekezeti adományból.
 

Ezt követően a „csendes” gyülekezeti élet, az erőgyűjtés időszaka következett. Papp Gábor nagytiszteletű úr 2001. október 1-én vonult nyugállományba, 25 éves itt eltöltött szolgálat után. Ebben az évben Helvécia Község Önkormányzata munkásságának elismerése képen a „Helvéciáért” Kitüntető Díjat adományozta részére.
2001. október 1-től Bencsik Dóra segédlelkészt nevezte ki a gyülekezet pásztorolására az Egyházmegye vezetése, akinek munkáját a szolgálatának kezdetén Magyarné Balogh Erzsébet orgoványi lelkészasszony segítette.  Ekkor került sor a parókia belső felújítására a Kecskeméti Gyülekezet adományából.

2002 januárjában Helvécián volt a Kecskeméttől elszakadt gyülekezetek hálaadó istentisztelete és szeretetvendégsége, az önállósulás 50 éves évfordulója alkalmából.
 

Az új lelkész, Faragóné Bencsik Dóra beiktatását ünnepi istentisztelet keretében, 2003. szeptember 14-én Szabó Gábor esperes úr végezte, ily módon 2003. október 1-től önálló szolgálatot lát el, mint missziói beosztott lelkipásztor.

2004 őszén épült meg a ballószögi templom körül az új kerítés, amely a 2004. július 31-én elhunyt Papp Gábor nyugdíjas lelkipásztorunk temetésekor összegyűjtött koszorúmegváltásból valósult meg. A helvéciai imaház bővítésére, valamint egy hozzákapcsolódó harangtorony építésére 2004 tavaszán készült el az engedélyezési terv, melyet Neuhauser László építészmérnök készített. Még ebben az évben pályázat került benyújtásra az építkezés anyagi bázisának megteremtéséhez, de sajnos nem nyert támogatást. A presbitérium ezek után úgy döntött, hogy az imaház bővítése helyett a rendelkezésre álló pénzt a parókia és az imaház tetőszerkezetének és fedésének cseréjére, valamint a külső homlokzat felújítására fordítja, míg a bővítés helyett egy új templom felépítése mellett foglalt állást. 2007 decemberében született döntés a templomépítésről, a vázlattervek elkészítésére 3 építészt kértünk fel (Dr. Farkas Gábor, Marton Tibor, Czégány Sándor). A leadott vázlattervekből 2008 márciusában Czégány Sándor pályaművét választotta a gyülekezet. Az engedélyezési terv elkészülte után, 2009. február 26-án nyújtottuk be az Építési Engedély iránti kérelmet, amely 2009. augusztus 24-én került kiadásra a Hatóság által. Az ünnepélyes alapkőletételre 2009. szeptember 19-én került sor Dr. Szabó István püspök, Hegedűs Béla esperes, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő jelenlétében. Ebben az időszakban 2007-2009 között elkészült a parókia és az imaház teljes tetőfelújítása és homlokzat felújítása, valamint részleges nyílászáró cseréje. Az új templom építési munkálatai 2010. április 24-n kezdődtek meg és három éven át tartottak. A templomépítés tiszteletére 2013 februárjában elkészült egy új, 56 kg-os harang Őrbottyánban, Gombos Miklós műhelyében. Az ünnepélyes felszentelés 2013. március 24-én, virágvasárnapon történt ünnepi istentiszteleten. Az igehirdetési szolgálatot Dr. Szabó István püspök úr, míg az új harang megáldását Hegedűs Béla esperes úr végezte. Megtisztelte részvételével Lezsák Sándor az országgyűlés alelnöke. A templom bekerülési költsége kb. 83 mFt, amely Egyházkerületi, Egyházmegyei, Kecskeméti gyülekezeti, önkormányzati támogatásból, valamint gyülekezeti tagok és magánszemélyek adományiból teremtődött elő. Külön megemlítendő Pencz Márta 15 mFt adománya. A templom építésének koordinálására 5 főből álló építési bizottság alakult, amely Kiss Imre építési gondnok vezetésével az építkezés teljes lebonyolítását végezte.  A teljes befejezéshez még hátra van az orgona, a karzat padjainak beépítése, valamint a harmadik harang elkészítése, ami a jövendő feladatai lesznek. Az új templom 2015-ben, nemzeti értékként, felvételre került a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba.

A helvéciai templomépítést követően elkészült a Bugaci Imaház felújításának terve is. A felújítás során új nyílászárók kerültek beépítésre, új tetőszervezet és cserépfedés épült, valamint megújult a külső homlokzat, az imaház előtt járda, új harangláb épült. A kivitelezésre 2014-2015-ben került sor, gyülekezeti forrásból, a Kecskeméti Egyházközség anyagi támogatásával, továbbá a Bugaci Önkormányzat segítségével. A hálaadó ünnepi istentisztelet 2015. szeptember 20-án volt, amelyen az igehirdetés szolgálatát nt. Kuti József lelkipásztor, a Kecskemét Egyházközség elnöklelkésze végezte.

2015. év további eseménye még, hogy a presbitérium 2 fontos döntést hozott. Az egyik a ballószögi templom tetőfedésének felújításáról, vizesblokkal, gyülekezeti teremmel történő bővítéséről. Az építkezés idejére a gyülekezet 3 fő ballószögi presbiter részvételével Építési Bizottságot hozott létre. A másik, hogy a helvéciai templom orgonaépítésének céljára Orgona alap létesült, illetve támogató döntés született az anyagi források megteremtésének, illetve az ajánlatok bekérésének elindításáról. 2016-ban az Építési Bizottság megbízást adott Czégány Sándor építésznek a Ballószögi templom felújítás és bővítés Engedélyezési terveinek elkészítésére, amely elkészült és beadásra került az Építési Hatósághoz. Az anyagi források megteremtését adományokból, a templom melletti telek értékesítéséből, Egyházmegyei Építési Alapból, valamint pályázati forrásokból tervezte a presbitérium.

2016 novemberétől a Ballószögi Társegyházközség pásztorolására, Egyházkerületi Gyülekezet Plántáló Program keretén belül, Komádi Róbert lelkipásztort nevezte ki a Püspök Úr. 2017 tavaszán a Ballószögi templom felújítására megérkezett a jogerős Építési engedély, az építési telek értékesítésre került, az Építési Alaptámogatást biztosított az építkezéshez, amely 2017. október végén megkezdődött.

2017. október végéig az orgonaépítésre 7.2 mFt gyűlt össze különféle forrásokból, magányszemélyek adományiból, EMMI pályázati támogatásból és önkormányzati támogatásból. A presbitérium, az ajánlattevők közül Bors László erdélyi orgonaépítőt választotta ki és bízta meg a 2 manuálos, 12 regiszteres orgona megépítésével. A tervezett bekerülési költség 19,5 mFt lesz, a szükséges belső átalakításokkal együtt.
Az orgona tervezésére, a diszpozíció elkészítésére és az orgonaépítés szakmai felügyeletére Homolya Dávid nemzetközi orgonaszakértőt kérte fel az Egyházközség.

Helvécia, 2017. október 31.

Összeállította: Kiss Imre presbiter és neje